A Donald Trumpból kiábrándult radikális jobboldal új hőst talált magának. Robotapokalipszisről, megszűnő munkahelyekről, a fehér Amerika válságáról és az alapjövedelem szükségességéről beszél a demokrata elnökjelöltségért kampányoló Andrew Yang, tajvani származású start-up-vállakozó. Az alt-right szabadcsapatok felkarolták őt – talán a havonta érkező ezerdolláros csekk ígérete miatt. Portrénk.
Arról, hogy a populista amerikai jobboldal jelentős része, és ezen belül is az alt-right egyre kritikusabban viszonyul Donald Trump elnökségéhez, már több cikkben beszámoltunk. A falépítés körüli hercehurcában az elnök rettenetesen gyengekezűnek bizonyult, és – a dolgot tetézendő – a legális bevándorlás felpumpálásáról beszélt. Eközben nagyon úgy tűnik, hogy a tavaly decemberben belengetett közel-keleti csapatkivonásból sem lesz semmi.
Az elsikkadó ígéreteket tekintve nem meglepő tehát, hogy a radikáljobbos Twitter-felhasználók tömegével pártoltak el Trumptól. Emlékezzünk: az elnökválasztási kampány idején ugyanők még „istencsászárként”, a nyugati civilizáció megmentőjeként hivatkoztak az ingatlanmágnásra.
az egyre inkább elszaporodó #YangGang hashtagek azonban jelzik, hogy az alt-right új líblinget talált magának, méghozzá – első pillantásra különös módon – Andrew Yang demokrata elnökjelölt-jelölt személyében. De ki ő, és mivel tudta megragadni a Pepe-képekkel teleaggatott, oroszlánszagú szuterének lakóit?
Alapjövedelemmel a kapitalizmusért
A negyvennégy éves Yang tajvani bevándorlók gyermeke, New Yorkban cseperedett fel. Politikatudományt és közgazdaságot tanult, majd jogi egyetemet végzett. Elindított egy internetes start-upot, a dotkomlufi kipukkanása azonban bedöntötte a céget.
Yang ezután több cégnél is megfordult, 2011-ben pedig megalapította a Venture for America nevű non-profit szervezetet azzal a céllal, hogy a tehetséges fiatalokat a Baltimore-hoz és Detroithoz hasonló halódó városokban székelő start-upok felé terelje. A közép-nyugati területeken tett utazásai nyomán érlelődtek meg benne establishment-ellenes nézetei.
Yang 2017 novemberében jelentette be, hogy megméretteti magát a demokrata előválasztási versenyben. A nagyközönség számára ismeretlen, politikai tapasztalattal nem bíró, furcsábbnál furcsább ötletekkel előálló Yanget minden politikai bukméker a futottak még-mezőnybe utalta, idén februárban azonban egyértelműen forrósodni kezdett körülötte a levegő, amit a gyarapodó mikroadományok is bizonyítanak. Az elnökjelölt elment a népszerű podcastet vezető, PC-ellenes Joe Roganhez (az adást több millióan látták a YouTube-on), ahogy a Fox News-os Tucker Carlsonhoz is, nagyjából ekkor figyelt fel rá az alt-right. A 4chan /pol/ nevű, szélsőjobbos fiatalok által előszeretettel látogatott fórumát elöntötték a Yang-mémek, a narratíva világos:
Hogy mi a hirtelen megnőtt érdeklődés oka? Yang eklektikus programja egyszerre tudja megszólítani a progresszív demokratákat és a Trumpból kiábrándult populistákat. Legfőbb ígérete az ún. „szabadságosztalék”, ami tulajdonképpen az általános alapjövedelmet jelenti.
Yang elképzelése szerint minden 18 és 64 év közötti amerikai állampolgár havonta kézhez kapna egy 1000 dolláros csekket (aki pedig amúgy is részesül állami támogatásokból, választhatna ezek és a szabadságosztalék között). Tavaly bejelentette, hogy egy New Hampshire-i és egy iowai lakosnak (ezekben az államokban tartják az első előválasztásokat) 2019-ben saját vagyonából fog havi ezer dollárt átutalni, hogy bizonyítsa, működik a koncepció.
Yang szerint a szabadságosztalék szükséges „a kapitalizmus fennmaradásához”. A Szilícium-völgyi guruk – így például Elon Musk és Mark Zuckerberg – által is felkarolt alapjövedelem egyébként nem új gondolat az amerikai politikában: Martin Luther King mellett a libertariánus, szabadpiacpárti Milton Friedman is támogatta, utóbbi úgy vélte, az alapjövedelem igazságosabb a különféle jóléti kiadásokál. Richard Nixon az elnöksége idején alapjövedelemmel akarta megsegíteni a szegény családokat, de a terv elbukott a Szenátus ellenállásán.
Yang az alapjövedelmet a jóléti kiadások csökkentésével és a vállalatokra kivetett 10%-os forgalmi adóból finanszírozná. És persze nem felejt el rámutatni, hogy például az Amazon immár második éve nem fizet szövetségi adót, hála a Trumpék által elfogadott adótörvénynek.
Jönnek a robotok!
Ezek az ígéretek a Demokrata Pártot egyre inkább eluraló „szocialisták” programjába is beillenének, ám a szabadságosztalékot az elnökjelölt olyan érvekkel alapozza meg, amelyek a fehér munkásosztály hanyatlása miatt aggódó populisták körében is jól rezonálnak.
„A techbuborék belsejéből írok nektek, hogy tudassam veletek: az állásaitokra vadászunk” – írta egy tavalyi cikkében.
Azt állítja, 2000 óta már négymillió állás szűnt meg Amerika-szerte a technológiai fejlődés nyomán, az áldozatok fele pedig nem tért vissza a munkaerőpiacra. Az elkövetkező 12 évben pedig minden harmadik amerikainak szembe kell majd néznie munkahelye elvesztésének rémével. Mindehhez azt is vegyük hozzá, hogy az amerikai foglalkoztatottsági ráta már jelenleg is több évtizedes mélyponton van, El Salvador és Ukrajna szintjén.
Az Iowa 80, a világ legnagyobb teherautós pihenője. Mi lesz velük?
„Egyedül az önvezető autók képesek lesznek destabilizálni a társadalmat” – hangsúlyozza Yang. Huszonkilenc államban a teherautóvezetés a legnépszerűbb szakma, de az elnökjelölt úgy jósolja,
94%-uk férfi, túlnyomó részük csupán középiskolai végzettséggel rendelkezik. És akkor még nem beszéltünk a bolti eladókról, a call-centerek, a gyorséttermek, a biztosítási és könyvelőcégek alkalmazottjairól. Az átképzés önmagában nem segít a helyzeten, az alapjövedelem hiányában véres lázongások fognak kirobbanni, ahogy azt már az első ipari forradalom során is láttuk – érvel Yang.
Egyes elbocsátott kamionvezetők kétségbeesésükben halálra isszák vagy túladagolják magukat, de akadnak majd, akik „keresztben állnak a járgányukkal az autópályán, előkapják a fegyverüket, sokan közülük ugyanis megjárták a hadsereget, és azt mondják: addig nem állok el innen, amíg vissza nem kapom az állásomat” – jelentette ki Joe Rogannél.
A társadalmi összeomlást vetíti előre az is szerinte, hogy az amerikaiak várható élettartalma a spanyolnátha-járvány, vagyis száz év óta először csökkent az opioidkrízis, a drogfüggőség, a rekordszinteket döntögető öngyilkosságok miatt. Yang külön hangsúlyozza, hogy
az államok felében több fehér hal meg, mint amennyi születik. A „visszaszoruló, bizonytalan” fehér többség identitásválságát sem hagyja figyelmen kívül: a Kínával kibontakozó hidegháború miatt a tömegek bűnbakként kezelhetik majd az ázsiaiakat, az sem zárható ki, hogy őrültek tömeggyilkosságokat követnek majd el ellenük.
Facebook-szabályozás igen, körülmetélés nem
Yang elképzelései persze élesen megosztják a szakértőket. Az alapjövedelmet lehetetlen lenne átverni a törvényhozáson, a szövetségi költségvetés harmadát felemésztené, ráadásul lazsálásra buzdítaná az amerikaiakat – szólnak a kritikák. Az elnökjelölt viszont
így a témában pártokon átívelő együttműködést lehet kialakítani, és az alaszkai példára hivatkozva erősködik amellett, hogy sikeres lenne az elképzelés.
Ami az alt-rightot illeti, nehéz eldönteni, hogy a virtuális #YangGanget gyarapító radikáljobbos fiatalok lelkesedése a tajvani-amerikai jelölt iránt valamiféle többszörösen áttett irónia vagy éppen a végső kiábrándulás megnyilvánulása-e, esetleg tényleg őszintén támogatják őt.
A Magyarországról kitiltott Richard Spencer szerint „a trumpizmus az a fantázia volt, hogy Amerikát meg lehet menteni, míg a yangizmus annak a felismerése, hogy ez lehetetlen”. A 4chanes shitposterek úgy érvelnek, hogy ha úgyis veszve minden, legalább havi ezer dollárt bezsebelhetnek. A neonáci Daily Stormer fennen hirdeti, hogy „Yang kiáll a fehérek mellett”. Yang viszont nem tart igényt a támogatásukra: a maga részéről
Van még azonban valami Yang tarsolyában, ami igencsak ínyére van az alt-rightnak. Igaz, nem csak nekik, hanem mindazoknak, akik megelégelték, hogy a közösségi oldalak egyre-másra cenzúrázzák ki a jobboldali véleményeket. Yang támogatja, hogy állami szabályozás alá vessék a hatalmas társadalmi befolyással bíró Facebookot és a Twittert. Persze kérdéses, hogyan nézne ki a gyakorlatban ez a szabályozás, ám mégiscsak erősebb kiállás, mint Trumpé, aki ugyan gyakorta dohog a közösségi oldalak miatt, ám szerinte úgy lehet küzdeni a cenzúra ellen, ha a jobboldal jobban kommunikálja az üzeneteit.
Yang ötletelése persze nem áll meg itt:
Létrehozná az Építők és Rombolók Légiója nevű különítményt, amely az infrastruktúra fejlesztésével lenne megbízva, és aminek a vezetője önhatalmúlag felülírhatná az építkezéseket akadályozó helyi szabályozásokat. Pszichológust nevezne ki a Fehér Házba, április 15-ét „adónap” néven nemzeti ünnepnappá nyilvánítaná. Betiltaná a robothívásokat, fizetést adna az egyetemi sportolóknak, ingyenes házassági tanácsadást biztosítana mindenkinek. Végül, de nem utolsósorban: Yang ellenzi a körülmetélést.
Vannak azonban intő jelek, hogy Yang programját jó adag szkepticizmussal érdemes fogadni. Az elnökjelölt a társadalmi pontrendszer bevezetésének gondolatával is eljátszott – a Black Mirror és a kínai tapasztalatok után meglehetősen riasztónak tűnik a terv.
Emellett a hagyományos emberi létezés kereteit feszegető transzhumanisták is lelkesen fogadták Yang jelöltségét – igaz, a start-upos (eddig) nem nyilvánított véleményt az olyan transzhumanista álmokkal kapcsolatban, mint például a halhatatlanság. De elmondása szerint társadalmi ügyekben – abortusz, melegjogok és így tovább – sem „alakított ki még álláspontot”.
Noha Yang iránt érzékelhetően megnőtt az érdeklődés, és neki van a legerősebb mémgyártó rajongótábora, valószínűtlen, hogy végül megnyerné a demokrata előválasztásokat. Közvélemény-kutatások szerint jelenleg a párt támogatóinak mintegy egy százaléka támogatja őt. Ha azonban nem is jut el a jelöltségig,
és persze az általános alapjövedelem gondolatát.
A kommunikációs igazgató szerint, Brüsszelben dől majd el a küzdelem a múlt háború-, bevándorlás- és genderpárti erői és a békepárti, biztonságpárti és családpárti patrióták között.
Értjük mi, hogy ezzel próbálják hitelteleníteni a kormányt, viszont nem biztos, hogy a magyarok számára mérvadó, mit mond egy bukott nagykövet és annak leköszönő kormánya.
Az egyedüli sikert garantáló stratégia a három pólus együttes kezelése, amely Washington, Moszkva és Peking.
Lánczi Tamás úgy látja, egyértelmű, hogy a távozó amerikai nagykövet áll a háttérben.
Az egyik fotós elkapta a pillanatot, amint Kamala Harris észreveszi, hogy Obama Donald Trumppal kedélyesen beszélget.
„Túl kell jutnunk ezen a háborún” – hangsúlyozta Donald Trump.
A kommunikációs igazgató szerint, Brüsszelben dől majd el a küzdelem a múlt háború-, bevándorlás- és genderpárti erői és a békepárti, biztonságpárti és családpárti patrióták között.
Schäfer András tényleg a Szombathelyi Haladás megmentője: az Union Berlin labdarúgója tulajdonrészt vásárolhat a bajba jutott klubban.
